A diplomaosztó hetén egyik nap éjszaka brutálisan fájt a hasam. Igazából már este elkezdett nyilalgatni, de nem foglalkoztam vele, mert már volt ilyen. De később olyan rossz lett, hogy már mozdulni és lélegezni sem bírtam. A vakbélgyulladástól kezdve minden eszembe jutott és már tényleg az is megfordult a fejemben, hogy hívjuk az ügyeletet. De aztán bevettem egy második fájdalomcsillapítót és az hatott, így kb. hajnali öt órára sikerült is elaludnom. 
Másnap szó szerint szédelegtem a fáradságtól, és arra sem volt erőm, hogy bekapcsoljam a tv-t, vagy kimenjek enni, amit persze muszáj volt. Barátom egyébként még este felhívott, mikor mondtam, hogy fáj a hasam, pedig akkor még nem is tudta milyen rossz volt a helyzet. De szerencsére másnap jobb lett, így nem mentem el orvoshoz. Egyébként biztosra veszem, hogy a gyógyszer miatt volt, mert aznap lett volna peteérésem, és szerintem a méhem nem tudott mit kezdeni az egész megváltozott helyzettel. 
Az a vicces, hogy pont előző nap voltam nődokinál, mert mentem vissza a leletért, ami szerencsére negatív lett. Beszámoltam neki az áttöréses vérzésemről, de azt mondta, korai még bármit is mondani. Diplomaosztó előtti este nem meglepő módon rosszul aludtam, és rengeteg dolog járt a fejemben, hogy mi lesz, hogy lesz, és őszintén szólva mást is terveztem másnapra, mert tudtuk, hogy egyedül leszünk barátommal, akivel akkor voltunk együtt három hónapja. 
Reggel egy ideig még pihenés volt, de utána mentem fodrászhoz. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy ő szárítsa-e be a hajam, vagy sem, de úgy voltam vele, ha ő csinálja az mégis jobb és tartósabb. És egyébként jól is tettem, hogy elmentem, mert aznap délelőtt pont nem volt víz az egész panelben. Olyan ügyes voltam, hogy esernyő nélkül indultam el, és persze csepegett az eső, ezért fel akartam hívni apát, hogy jöjjön értem, de végül a fordász férje hazafuvarozott engem és őt is, ugyanis pont délutános lett volna, de jóban vagyunk, régi családi ismerős, így hazavittek. Adtam neki jó vaskos borravalót, úgyhogy nem lehet panasz.