Miután visszaültem a helyemre, már őszintén nem érdekelt semmi, mentem volna tovább, de persze végig kellett ülni. Volt egy rész, ami tényleg tetszett, valami dékánnak a beszéde, ami nem is jutott el teljes egészében hozzám, mert már éhes, fáradt, és nyűgös voltam, de tényleg szépen beszélt, ez megmaradt bennem. A végén már tényleg rosszul voltam a fáradtságtól, semmi oxigén nem volt a teremben, és a karomon nyugtattam a fejemet, csukott szemmel. Mikor végre elhalltak a megváltó Szózat hangjai, és a szenátusi ülés is kivonult, mindenki elindult a családja felé. 
Nem kis fennakadások voltak, de csak odaértem és megöleltem a számomra legfontosabb embereket, ám nem értem rá örömködni, mert még el kellett mennem a diplomamellékletért a szomszédos épületbe, sőt a hólyagom is kilyukadt már, nem érdekelt milyen hosszú sort kell végigállnom. Természetesen volt egy kis fényképezkedés is, és ezután még mindig nem haza mentünk, hanem felugrottam I.-hoz a koliba, mert akkor adta oda a fényképezőgépemhez a Nikon táskát, amit tőle kaptam ajándékba, és anyával közösen választottunk ki. 
Mikor felértünk a szobába, azt mondta csukjam be a szememet, de nem igazán értettem miért. Kiderült, hogy kaptam még tőle egy szál vörös rózsát, a fotós táskában pedig egy boríték várt, ami egy szerelmes levelet rejtett. Az a pillanat ihlette, mikor előző alkalommal találkoztunk, és megláttuk egymást a buszmegben, meg mikor ott ültünk az ágyon. Tehát ezek neki is különleges pillanatok voltak... Azt kell mondjam a szerelmem nagyon jól bánik a szavakkal, igazán érzelmes és megható dolgokat írt, kb. a második mondatnál már könnyezett a szemem, de összeszorítottam a fogam, mert nem akartam sírni. Részben a sminkem, részben amiatt, mert sietnünk kellett, nem akartam, hogy szüleim lássanak rajtam valamit, plusz tudtam, hogy még a nap fele hátra van, ha nem is időben, de eseményekben mérve. És tudtam, hogy érzelmileg még ott kellem. 
Szüleim már így is siettettek, és fél órával el kellett tolni a vacsorát, ugyanis egy étterembe mentünk, ahol rajtunk kívül szüleim, és keresztszüleim voltak ott, előbiekkel még nem találkozott. Gyorsan átöltöztem a ruhámba, és mikor I. megpillantott, látszott rajta, hogy tényleg nagyon tetszem neki. És csinosnak is éreztem magam, amit a fényképek később igazoltak is.