Tudom, hogy nem szép dolog, de mikor barátom be volt jelentkezve a facebookba, és elugrott mosdóba én kicsit visszapörgettem az üzeneteket, amiket a legjobb barátjával folyatott. Már alapból be volt jelentkezve, és meg is volt nyitva, én pedig túlságosan kíváncsi típus vagyok. A srác úgy gondolta, én feszültem rá a témára, és azért nem jött össze, viszont ezt nem ismerném be az egóm miatt. Nos ez eléggé rosszul esett, és valószínűleg ezért is volt az, hogy egyszer eltört a mécses, és kijött rajtam a sok idegesség. 
Korábban tényleg sikerült rábíznom magam I.-ra, de nem tudtam nem észrevenni, hogy ő is parázott, szerintem jobban is, mint én, mert benne megfelelési kényszer is volt. Túl sok minden kavargott a fejemben, pl. olyan hülyeségek is, hogy biztos bennem van a hiba, meg hogy mi van, ha később se tudjuk megoldani. Érdekes, hogy I. távozására volt szükségem, hogy kicsit távolabbról tudjam szemlélni a dolgokat, és rájöjjek, hogy már megint túlgondolkodok, és úgyis mindent meg lehet oldani, egyszerűen csak kevesebbet kell tervezni. 
Amit én előtte is többször mondtam, de persze azért fontos, hogy olyan helyen legyünk, kettesben stb., márpedig ez nem adott mindig. És az a legfontosabb, hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat, márpedig mi ezt megtettük, és kémia is van, úgyhogy olyan nagy baj nem lehet. Ami most viszont kicsit aggaszt, hogy mikor egyik alkalommal mondtam neki, hogy jobban vagyok (testileg), olyan volt mintha ezzel nem is foglalkozna, és totál kizárná az agyából, márpedig ez egy elég rossz ötlet. 
Mindenesetre így is jól éreztük magunkat, nagyon nehéz volt az elválás, mert közelebb kerültünk egymáshoz, én legalábbis kétségtelenül érzem a kötődést, és igen egy kicsit jobban, mint előtte erről nem tehetek, de nem is akarok mit csinálni vele, örülök, hogy együtt éltük át azt, amit, és tudom, hogy ez még csak a kezdet... Viszont I. távozásával szembe kellett néznem még egy utolsó megmérettetéssel, a felvételi vizsgákkal. Már olyannyira benne voltunk a nyárban, és már a diplomám is a kezemben volt, így nem sok semmi kedvem volt tanulni.