Nem mondanám, hogy túlzásba vittem a tanulást, de azért elolvastam, amit kellett, kétszer is. Még a diplomaosztó előtt, mikor a teremben kellett várakozni, találkoztam egy lánnyal, aki szintén szociológiára ment, és ő mondta, hogy nem nagyon tanult, mert úgy tudja csak elbeszélgetés lesz. Persze bárki mondhat bármit, de azért ez kicsit megnyugtatott. A vizsga előtti éjszaka érthető módon rosszul aludtam, és álmomban is az volt, hogy odamentem, és ott volt egy csomó ember, akik sorban álltak ugyanarra a szakra. 
Szó volt róla, hogy találkozom barátommal, de mivel már nem lakott a koliban, nehezen lehetett volna megoldani, és egyébként is, úgy volt, hogy a szüleimmel megyek be, vásárolni egy kicsit. Éppen ezért annyira nem bántam, hogy most nem találkoztunk, én úgy vagyok vele, kell egy kis idő, hogy mindenki magában legyen, és úgy egyébként is jobban értékeli az ember az együtt töltött időt. I. mondta, hogy felújítják a házat, ahol majd nyáron leszünk, ezért amúgy sem nem tudott bejönni. 
Reggel megint kezdődött a szokásos kapkodás, anya mindenképpen el akart indulni jó korán, ami sikerült is, én tudtam, hogy bőven beérünk, ezért is nem értettem, hogy miért kell a sarkamban állni és idegeskedni. Mikor beértem az épületbe láttam, hogy van ott jó pár ember, így egy kicsit elkezdtem izgulni. Ami az öltözékeket illeti, volt ott minden, nyári ruhától kezdve a fehér blúzig, én egy elegáns, de színes blúzban voltam.
Mindenekelőtt bemutattam az okleveleimet, ahol megint ritka undok volt az ügyintéző. A A vizsgán ott volt pár magyaros hallgató, akik társaságában elvoltam, és ennek már csak azért is örültem, mert ők lesznek valósznűleg a jövőben a csoporttársaim. Mikor végre kiraktak egy sorrendet, láttam, hogy csak a 12. vagyok (ami egyébként a szerencseszámom), úgy döntöttem felmegyek a filozófiára, ugyanis a kettőt egy időpontba rakták, és tudtam, hogy ott közel sincsenek ennyien. Konkrétan ketten voltunk.