Life is only as good as your mindset.
A felvételi hetének végén, szombaton elmentem I. szüleihez, hiszen én még nem találkoztam velük. Eddig azért nem mentem, mert fel akarták újítani a nagymama házát, ugyanis ott voltunk, és ott aludtunk. Eléggé izgultam, egész héten különböző forgatókönyvek jártak a fejemben, rosszabbul is aludtam, és legtöbbször még csak konkrét gondolataim sem voltak, csak úgy izgultam, ugyanis én még nem voltam ilyen szülős látogatáson, és a barátom se vitt még haza lányt. Féltem, hogy I.túlságosan felhypeolt, hogy úgy mondjam, és csalódást fogok okozni.
Tudtam magamról, hogy hallgatag, és visszahúzódó vagyok, az első alkalommal kiváltképp. I folyamatosan biztosított afelől, hogy nincs miért stresszelni, de persze ez azért nem ilyen könnyű. Esténként két alkalommal újraolvastam a tőle kapott szerelmes levelet, mert egyszerűen szükségem volt rá, hogy még egyszer, nyugodtabban végigfussam mit írt, és ekkor mindig meg is nyugodtam kicsit. Szüleim is nyugtatgattak, de tudtam, hogy ők is izgulnak, anya konkrétan hajnalban azon gondolkodott, hogy melyik ruhában tudnám a legjobb első benyomást tenni.
Végül a pöttyös nyári ruhámra esett a választás, mint a "legszülőkompatibilisebb ruha". A barátom jött értem kocsival, egyből idetalált, még a lakáshoz is feljött meglepetésemre. És meglepetésemre 2.0 nem izgultam mellette a kocsiban, pedig még nem láttam vezetni, és általában feszültebb vagyok, ha ismeretlen sofőr mellett utazok. Feszült is voltam, de más miatt, ugyanis gyakran a szoknyám közé tévedt a keze. Én is eljátszottam a gondolattal, hogy elterelem a figyelmét valami kellemes dologgal, de ezt azért már nem mertem. Mondjuk így is azt mondta, hogy nehéz volt figyelnie.
Egyébként nem tudom miért aggódtam, mert tudtam, hogy úgysem tudom megjátszani magam, és mást adni, mint ami én vagyok. Mikor megérkeztünk, átadtam a bonbont és a bort, majd egyből leültünk ebédelni, és persze nem igazán tudtam mit mondjak, kérdezni nem mertem, mert tudtam, hogy vannak kényes témák, meg egyébként is, én én vagyok, nekem ez nem nagyon megy. De legalább a mosolygás az mindig megy, és ha kérdeztek, mindig válaszoltam. Ők is gratuláltak a diplomámhoz, és elmondták, hogy nagyon örülnek nekünk.
|